Izquierdo Albero, María Pilar, B. (Zaragoza, Spo., 1906. júl. 27.-San Sebastiano, 1945. aug. 27.): rendalapító. - Nagyon szegény, mélyen vallásos családban született, középsőként 5 testvér között. Szülei különösen tisztelték az Oszlopos Máriát (sp. María Pilar), akinek tp-ában ~t keresztelték. Egészen kicsi korától megnyilvánult rendkívüli szeretete Isten és a felebarátok iránt, mindenét megosztotta a nála szegényebbekkel. Iskolába nem járthatott, írni-olvasni nem tanulhatott, ezért „kis ostobá”-nak nevezte magát. 12 évesen titokzatos betegeség lepte meg, amit az orvosok közül senki sem tudott azonosítani, 4 évig Alfamenben gyógyították. Visszatérve munkát vállalt egy cipőgyárban. 1926: a gyárból hazafelé leesett a villamosról és eltört az alsó lábszára. Ciszták támadtak a testén, amiktől megbénult és megvakult. 12 évet töltött kórházban és szegényes otthonában, mely látogatói számára a békesség és öröm, a lelkiség és a bölcsesség oázisa lett, különösen a polgárháború éveiben (1936-39). Imádkozott és nagy bölcsességgel igazította el a hozzá fordulókat hivatásuk kérdésében. 1936: kezdett beszélni Jézus művéről, melynek „meg kellene jelenítenie az Egyházban Jézus tevékeny életét az irgalmasság tettei által”. 1939. XII. 8: váratlanul teljesen meggyógyult, sebei behegedtek, visszanyerte látását. Néhány fiatallal átköltözött Madridba, ahol már ppi jóváhagyást nyert a Jézus és Mária Misszionáriusai társaság. Megkezdte tervének megvalósítását, de hamarosan az apostolkodás minden formájától eltiltották. 1942: azonban az érs. jóváhagyta a Jézus, Mária és József Misszionáriusai jámbor társaságot. ~ fáradhatatlanul dolgozott a madridi külvárosok szegényei és betegei között, de 2 év után kiújultak testében a ciszták, és sok rágalommal, irigységgel, a munkatársnői elleni támadásokkal is meg kellett küzdenie. 1944 végén a gyóntatója azt ajánlotta, vonuljon vissza művének vezetésétől. XII. 9: San Sebastianóba indult, a havas úton egy személykocsi elgázolta, eltörött a térde, s hamarosan rosszindulatú daganat is jelenkezett a testében. Halála után leányai együtt maradtak, 1961: egyhm., 1981: pápai jogú kongr-vá alakultak. 2003: 220 nővér imádozik és dolgozik a szegyényekért 22 házban Spo-ban, Kolumbiában, Ecuadorban, Venezuelában, Olaszo-ban és Mozambikban. - II. János Pál p. 2001. XI. 4: b-gá avatta. **

Izquierdo Albero, María Pilar, B. (Zaragoza, Spo., 1906. júl. 27.–San Sebastiano, 1945. aug. 27.): rendalapító. – Nagyon szegény, mélyen vallásos családban született, középsőként 5 testvér között. Szülei különösen tisztelték az Oszlopos Máriát (sp. María Pilar), akinek tp-ában ~t keresztelték. Egészen kicsi korától megnyilvánult rendkívüli szeretete Isten és a felebarátok iránt, mindenét megosztotta a nála szegényebbekkel. Iskolába nem járthatott, írni-olvasni nem tanulhatott, ezért „kis ostobá”-nak nevezte magát. 12 évesen titokzatos betegeség lepte meg, amit az orvosok közül senki sem tudott azonosítani, 4 évig Alfamenben gyógyították. Visszatérve munkát vállalt egy cipőgyárban. 1926: a gyárból hazafelé leesett a villamosról és eltört az alsó lábszára. Ciszták támadtak a testén, amiktől megbénult és megvakult. 12 évet töltött kórházban és szegényes otthonában, mely látogatói számára a békesség és öröm, a lelkiség és a bölcsesség oázisa lett, különösen 1936–39: a polgárháború éveiben. Imádkozott és nagy bölcsességgel igazította el a hozzá fordulókat hivatásuk kérdésében. 1936: kezdett beszélni Jézus művéről, melynek „meg kellene jelenítenie az Egyházban Jézus tevékeny életét az irgalmasság tettei által”. 1939. XII. 8: váratlanul teljesen meggyógyult, sebei behegedtek, visszanyerte látását. Néhány fiatallal átköltözött Madridba, ahol már ppi jóváhagyást nyert a Jézus és Mária Misszionáriusai társaság. Megkezdte tervének megvalósítását, de hamarosan az apostolkodás minden formájától eltiltották. 1942: azonban az érs. jóváhagyta a Jézus, Mária és József Misszionáriusai jámbor társaságot. ~ fáradhatatlanul dolgozott a madridi külvárosok szegényei és betegei között, de 2 év után kiújultak testében a ciszták, és sok rágalommal, irigységgel, a munkatársnői elleni támadásokkal is meg kellett küzdenie. 1944 végén a gyóntatója azt ajánlotta, vonuljon vissza művének vezetésétől. XII. 9: San Sebastianóba indult, a havas úton egy személykocsi elgázolta, eltörött a térde, s hamarosan rosszindulatú daganat is jelenkezett a testében. Halála után leányai együtt maradtak, 1961: egyhm., 1981: pápai jogú kongr-vá alakultak. 2003: 220 nővér imádkozik és dolgozik a szegyényekért 22 házban Spo-ban, Kolumbiában, Ecuadorban, Venezuelában, Olaszo-ban és Mozambikban. – II. János Pál p. 2001. XI. 4: b-gá avatta. **